Egy véletlen folytán jött ez az ötlet. Szakközépiskola után több területen, több szakmában kipróbáltam magam. Külföldet megjárva épp a kozmetikusomnál szépültem (falubeli csaj volt ő is), amikor beszélgetés arra terelődött, hogy miért nem megyek kozmetikusnak és mehetnék hozzá tanulónak. Őszintén szólva nekem így jött ez a szakma. Régen is szerettem sminkelni stb., a barátnőket szépíteni. A bulik előtt én voltam a mindenes, haj, smink, stylist :)

 

Amikor belecsöppentem a szempillaépítés világába, nagyon beszippantott. Gyors voltam és ügyes! Kisgyermekként óvonő vagy tanító akartam lenni. Szerettem "főnök" lenni, a társaság középpontja. Szerettem, hogy figyeltek rám. Mindig álmodoztam róla, hogy majd valamilyen okból kiállhatok több ember elé szerepelni vagy előadást tartani. Az alaptanfolyam után ugyanazon cégnél elvégeztem egy profi szintű tanfolyamot, amiről azt hittem, hogy oktathatok is majd azon végzettséggel. De rá kellett jönnöm tévdtem...ekkor döntöttem el, hogy így vagy úgy oktató leszek és meg fogom mutatni a világnak a tudásom és át fogom adni másoknak.

 

Már nem is emlékszem pontosan a dátumra, de azt tudom,hogy nagyon féltem...a kis füzetke minden egyes szavát szóról szóra elmondtam. Nagyon remegett a kezem, amikor be kellett mutatnom a munkafolyamatot. De büszke voltam magamra, amikor átadhattam éltem első tanúsítványát.

 

Alapjában véve nagyon szeretek emberekkel foglalkozni. Persze vannak nagyon nehéz napok, a kozmetikában és az oktatásban egyaránt. De mégis a kihívás a munkámban, hogy szépítek, hogy alkotok. Az elégedett mosolygó és csillogó szemek mindennél többet érnek.

 

Talán jó szakembernek, pszichológusnak, barátnak lenni egyszerre és nem beleélni magam más problémájába, együttérezni de nem azonosulni vele.

 

Jobban törekszem a hibátlan munkára, jobban odafigyelek az apróságokra. Addig keresem a megoldást egy adott problémára, amíg tökéletes választ megoldást nem találok.

 

A miért lettem oktató sztorimat folytatva...a csalódás után, hogy azzal a papírral sajnos nem lehettem oktató (a sors fintora hogy évek múltán megkeresett a cég, hogy oktassak náluk) elkezdtem keresgélni az interneten, hogyan is tudom kivitelezni az oktatást. Ekkor jött szemben velem a Szempilla Akadémia hirdetése, hogy országszerte oktatókat keresnek. Tüzetesen átolvastam, majd elküldtem az életrajzomat és pár referencia munkám. Jött is a gyors válasz, hogy mehetek Budapestre a központjukba, hogy az akkori oktatógárda meggyőződhessen róla, hogy alkalmas vagyok oktatónak. Kézhez kaptam az tananyagot és "sutabuta" Gabinkat meg kellett tanítanom pillázni :D (Szerkesztői megjegyzés: Gabi azóta is sutabuta, alkalmas a folyamatosan tanításra) :D

 

Az igazat megvallva senkit nem szeretnék név szerint megnevezni...Több neves szempilla stylistnál jártam már képzésen. Mindegyiktől tanultam valamit, hallottam jó dolgokat de egyik személyt sem tartom példaképnek vagy mesteremnek.

 

Támogatnak, segítenek, bíztatnak. Férjem akkor csöppent az életembe, amikor a szempilla alapképzést elvégeztem. Mindig ő mondta, hogy menjek, fejlesszem a tudásomat.

Sok sok év küzdelem után érkezett családunkba kisfiunk. Terveim sajnos füstbe mentek, nem tudtam dolgozni a terhességem alatt. Nagyon megviselt, szerettem volna dolgozni nagyon. Anyukámnak köszönhetően, Marcell 7 hónapos volt, amikor el kezdtem heti egy napot dolgozni, majd havi 1-2 oktatást is tartottam már. Azóta is bármikor számíthatok a családomra.

 

Csajos kick boxra járok, amit imádok, kikapcsol, kiadok magamból minden feszültséget, stresszt. Szeretek kirándulni a családommal, szeretek rejtvényt fejteni.

 

Rendőr vagy határőr. Ezen a pályán indultam el csak akkora túljelentkezés volt, hogy esélytelen volt bekerülnie felsőbb iskolába e téren.

 

- eljött hozzám messziről oktatásra egy volt kozmetikus osztálytársam, akit 15 éve nem láttam :)

- a kialakult kapcsolatok, sok tanulómmal egész baráti viszonyt ápolok és rendszeresen tartjuk a kapcsolatot.

- közelebb kerültem a kutyákhoz "lelkileg"... volt két olyan oktatás, ahol a modell kutyust hozott magával és nagyon "pozitív csalódás" volt a kutyusok viselkedése és szeretete.

 

Műszempillát építeni, alkotni valamint masszírozni.

 

A haladó képzés a kedvencem. A 2D egyébként is a nagy kedvenc számomra. Szerintem ez a legtermészetesebb technika. Vendégeim körében is a legkedveltebb.

 

A pontatlanságot és a le nem mondott időpontokat nem szeretem. Amikor nem tisztelnek meg, sem az időmet, se a munkámat.

Oktatás kapcsán azt nem szeretem, hogy sokan úgy érkeznek tanfolyamra, hogy azt hiszik könnyű ez a folyamat...pedig nem...szokott az elején nagyfokú magabiztosság lenni...aztán pedig fel akarja adni, mert nem megy...

 

A tanuló arc mindent elárul. Látom valakin, hogy elégedett magával és a mögötte álló nappal, akkor tudom, hogy ismét jól csináltam. Az pedig az i-re a pont, amikor még aznap este ír nekem és megköszön mindent és tudom, hogy boldog és elégedett.

 

Sminktetoválás

 

- az oktatás terén is lelkiismeretes vagyok de ott különösképpen. Képes vagyok napokig rágódni egy-egy kevésbé jól sikerült napon.

- az alapképzésen azt mondták nekem olyan sajtkukac és örökmozgó vagyok, hogy szerintük hagyjak fel a pillás álmaimmal :D nem fogok tudni órákon át ülni és koncentrálni.

- sok esetben szálazva rakom a volume szetteket ;)