„Én ehhez biztos nem lennék elég ügyes…”

Ha valaha megfordult a fejedben, hogy szempillaépítőként dolgoznál, de rögtön el is vetetted az ötletet, mert azt gondoltad: „Ehhez különleges tehetség kell”, akkor nem vagy egyedül.

Ez az egyik leggyakoribb tévhit, ami miatt sokan már azelőtt feladják az álmukat, hogy egyáltalán esélyt adnának maguknak.

Pedig nézzük meg őszintén:

Vajon minden sikeres szempillaépítő úgy született, hogy tökéletes kézügyességgel és magabiztos szakmai tudással rendelkezett?

Természetesen nem.

A profik sem profinak születtek

Amikor ma ránézel egy tapasztalt szempillaépítő munkájára, könnyű azt gondolni, hogy neki minden mozdulat természetesen jön.

Amit viszont nem látsz:

• az első bizonytalan próbálkozásokat,
• az elrontott sorokat,
• a rengeteg gyakorlást,
• a kérdéseket,
• és azokat a pillanatokat, amikor legszívesebben feladták volna.

A különbség nem a veleszületett tehetség volt.

Hanem az, hogy továbbmentek.

A kézügyesség nem adottság, hanem fejleszthető készség

Sokan úgy gondolnak a kézügyességre, mint valamiféle különleges ajándékra.

A valóságban azonban a finommotorikus mozgások ugyanúgy fejleszthetők, mint bármely más készség.

Gondolj csak bele:

• Senki sem tudott első alkalommal autót vezetni.
• Senki sem tudott első nap tökéletesen sminkelni.
• Senki sem tudott azonnal magabiztosan dolgozni egy új szakmában.

A gyakorlás teszi természetessé a mozdulatokat.

Pontosan így működik a szempillaépítés is.

A technika megtanulható

A szempillaépítés nem varázslat.

Egy szakma.

És mint minden szakmának, ennek is megvannak a szabályai, technikái és gyakorlati fogásai.

Ezeket pedig lépésről lépésre meg lehet tanulni.

Nem kell mindent tudnod az első napon.

Nem kell tökéletesnek lenned.

Elég, ha nyitott vagy a tanulásra és hajlandó vagy fejlődni.

Az önbizalom nem előfeltétel

Sokan várják, hogy előbb magabiztosnak érezzék magukat, és csak utána kezdjenek bele valami újba.

Pedig az önbizalom általában nem a kezdeteknél jelenik meg.

Hanem az első sikerekkel együtt épül fel.

Minden elkészült szett, minden elégedett vendég és minden újonnan megszerzett tudás hozzátesz valamit ahhoz az érzéshez, hogy:

„Igen, ezt én is meg tudom csinálni.”

A valódi kérdés

A kérdés tehát nem az, hogy tehetséges vagy-e.

Hanem az, hogy:

• hajlandó vagy-e tanulni,
• hajlandó vagy-e gyakorolni,
• hajlandó vagy-e kérdezni,
• és hajlandó vagy-e akkor is folytatni, amikor valami elsőre nem sikerül.

Mert a sikeres szempillaépítőket nem a veleszületett tehetség különbözteti meg másoktól.

Hanem az, hogy nem adták fel.

Te melyik csoportba szeretnél tartozni?

Azok közé, akik évekkel később is azt mondják:

"Szerettem volna belevágni, de nem mertem..."

Vagy azok közé, akik egyszer meghozták a döntést, tanultak, fejlődtek, és ma már abból élnek, amit szeretnek csinálni?

A döntés nem a tehetségeden múlik.

Hanem rajtad.