Az ókori Egyiptomban már Kr. e. 3500-ból származó felfedezéseket jegyeztek fel a szempillák festéséről, díszítéséről. Feltehetően nem csak azért, hogy jobban kiemeljék a szemet, hanem mágikus, gyógyászati okokból is.

A férfiak jobban díszítették a szempilláikat, mint a nők. Úgy gondolták, hogy az erre a célra használt kenőcsök elriasztják a rossz szellemeket.  Születésükkor még a gyermekek szempilláit is bekenték, hogy látásukat erősítsék, és távol tartsák tőlük a gonosz erőket.

Emelett gyógyászati ​​célja is volt, hiszen a Galena, az egyik szemkozmetikumként használt komponens, nagyon hatásos rovarriasztó és fertőtlenítőszer. A sivatagos egyiptomi területeken rendkívül száraz és meleg volt az időjárás; a szemsmink védte a szemet a napfénytől.

A nők úgy hitték, hogy a malachitot, a kenőcsök másik összetevőjét Hathor, a szerelem istennője biztosította, és úgy hatott, mint egy afrodiziákum.

Az egyiptomi szempillákat általában fekete vagy zöld tónusokra sötétítették, mely eredménye a "mandula hatás". Szemkozmetikumaikat edényekben vagy üvegedényekben tárolták. A legnépszerűbb szempilla kozmetikum a Kohl volt.  

A Kohl galéna (ólom-szulfid) és egyéb komponensek, például malachit (réz-karbonát ásvány) és amorf szén, kuprit, szilícium, talkum és hematit alapú, általában állati zsírokkal kevert készítmény volt.

_{Kép: Science Museum, London, Egyesült Királyság}