A Középkorban egészen a 18. századig nem volt divat szempillák és szemöldök formázása. A nők általában eltávolították ezeket a szőrszálakat, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek homlokukra, ami akkoriban a női arcok legfontosabb jellegzetessége volt. A nyilvánosság előtt a nőknek nem volt szabad mutatni hajukat, mert a katolikus egyház bűnnek és Isten megsértésének tartotta az erotikus jellege miatt. Ez magában foglalta a szemöldök és a szempillák eltávolítását is. A smink használata csak a prostituáltak arcán volt elfogadott.

Az Erzsébet-kor (1533-1603) azonban új divatot hozott: I. Erzsébet királynő vörös-arany haját utánozva sok nő festette vöröses árnyalatúra a saját haját, vagy vörös hajpótlékokat és parókákat viselt. Ebben az időszakban kezdték el vöröses árnyalatra festeni a szempillákat és a szemöldököt is.

Ehhez veszélyes festékeket használtak, például rebarbaralevél-lé és vitriol-olaj keverékét (a vitriol tiszta kénsav). Ezek a maró és káros anyagok gyakran hajvesztést vagy fejbőr- és hajkárosodást okoztak.

Bár a szempillák hangsúlyozása nem volt elfogadható gyakorlat a középkorban és a reneszánszban a tisztességes nők számára, mégis megtalálták a módját annak, hogy titokban sötétítsék szempilláikat, apróra tört bogyókkal vagy kandallók kéményéből származó korommal.

Fotó: Internet; I. Erzsébet királynő